Valahogy úgy érezheti az ember, hogy ha beteszi a lábát, abroncsát Budapestre, hogy itt valahogy nem működnek a szabályok. Pontosabban működnének, ha valaki venné a fáradtságot, hogy betartsa. Konkrétan itt a közúti közlekedés az, amit boncolgatnék.

Sokan vannak azok, akik figyelmetlenek vagy nem is igazán tudják, hogy egy-egy adott helyzetben pontosan mit is kellene tenniük. Pedig az autóvezetés játszi könnyedségű dolog, ha az ember tudja, hogy mik a lehetőségei és azt maximálisan ki is használja. Persze a jogos szabályok keretein belül. Hiszen akkor a legegyszerűbb, amikor az ember azt tesz, amit akar és csak a határok vannak mehúzva, azokon belül az egyén szabad akarata vagy dötései érvényesülnek. Tehát adott egy eléggé tág határokkal ellátott, nagy játéktér, ahol, ha úgy vesszük, mindig az ügyesebb "győz", a kevésbbé ügyes pedig lemarad. Ez igaz az élet minden területére, így erre is.

És mégsem üzemel ez a dolog úgy, ahogy elvárható lenne. Van egy régi autós mondás, hogy ha mindenki betartaná a Kresz-t, akkor Budapest közlekedése megbénulna. Pedig ez szerintem messze nem így van. Miért is lenne olyan nehéz betartani, olyan szabályokat, amik arra hivatottak, hogy mindenki odaérjen - lehetőleg egy darabban -, ahova indult. Apró példákkal illusztrálnám az utolsó pár mondatot.

Mi értelme van például annak, hogy valaki egy felsőbbrendű útra úgy próbál bejutni, hogy az A oszlopig kipakolja az autóját a legváratlanabb pillanatban? Bizonyosan olvasta azt a rendelkezést, hogy az autósnak, ha másképp nem megy, ráutaló magatartást kell tanusítania arra nézve, hogy mit is akar tenni. De ez legalább annyira ráutaló, mint ha meg akarnám kocogtatni valakinek a vállát, hogy rámfigyeljen és e helyett inkább hátbavágom, szívroham-közeli élményt produkálva. Persze nem mondom, hogy nem adódhatnak olyan helyzetek, amikor a sofőr csak ennyi előregurulássan tudja megállapítani, hogy befonódhat-e, de abból igen keveset ismerek itt a fővárosban.

Valaki egy másik közösségi portálon feltett egy olyan kérdést, amiben azt firtatta, hogy mi az értelme a két sávos körforgalomnak. Két féle válasz érkezett. Az első típus azt taglalta, hogy az egészet ki kellene hagyni a közlekedés lehetőségei közűl, persze nem pont ebben a nyelvezetben. A második típus elvicceskedve közölte, hogy fogalma sincs. Pedig pont e-miatt nem is olyan vicces ez a dolog számomra, inkább félelmetes. Tény és való, hogy ebből a típusú kereszteződésből igen kevés van a városban, de azért illene tudni, hogy hogyan is kell használni. Itt lenne az én érdeklődő kérdésem is, miszerint ha valaki a szabályoknak megfelelő módon szerezte meg az autóvezetésre jogosító papírját, akkor hogy lehet az, hogy nem tudja használni? Elfelejtette? Nem is tudta? Valószínűbb, hogy elfelejtette, legalább is ebben reménykedem szívesebben. A magyar alapmentalitásnak köszönhetően általában ebben a helyzetben a "nagyobbik kutya b....itorolja a csontot" elv alapján az offenzívebb vezető egy csuklómozdulattal, no meg serény kürthasználattal letolja a szabályosan haladót, aki jobb esetben a baleset elkerülésére tett manőverében eltávolodik a "veszélyes autóstól" így akaratlanul szabálysértésre kényszerül. Persze a jogszabályok kavalkádjában az is szerepel, hogy az autós a baleset elkerülése érdekében megszeghet bizonyos szabályokat. Csak az a baj, hogy a baleseti helyzet itt nem a közúton kezdődik, hanem a "támadólag" fellépő sofőr fejében. Erre nincsen szabály. Vakon nem lehet vezetni, észmentesen igen.

Következő személyesen tapasztalt őrületem egy olyan kereszteződésben esett meg, ahol két négy sávos autóút keresztezi egymást, merőlegesen. Mindkét úton a két-két sávot zöld terület választja el fákkal és fűvel.Az egyenes haladással nem is szokott probléma lenni. A konfliktus az irányváltoztatással kezdődik.  Kanyarvételkor a kereszteződés mértani középpontján így marad egy olyan terület, amit a kanyarodó közlekedők előtt elzárva, az aszfaltra festett "forgalomtól elzárt terület" jelzéssel védenek az ellen, hogy bárki ráhajtson. Az autósok 90 %-a ráhajt. Ez még nem is lenne probléma, hiszen az csak egy dupla záróvonal sértés, mi az nekünk? Én eddig mindig kikerültem, hiszen nem hinném, hogy egy unatkozó festő járt volna arra aki unalmát űzendő, pingált egy lekerekített négyzetet és, hogy a műve értékét a modern tematikát követve növelje, még be is vonalkázta. Ergo értelme van, következés képpen bizonyosan van rá valami szabály, hogy mit is csináljon vele a kedves arra járó. Alapvetően persze semmi probléma, ha az autók egymás után érkezve a kereszteződésbe, egymás után hajtanak rá erre a mezőre. De mi van, ha valaki veszi a fáradtságot és megkerüli ezt a területet? Akkor a mögötte haladó a kisebb kanyarodási íven lazán beéri és a kereszteződés 2/3-ánál oldalba vágja. Kész a probléma. Főleg annak a tükrében, hogy ha valaki szabályosan hajt át ezen a kereszteződésen, akkor a szabálytalankodó autó pont a látótér holtmezejében lesz. Lesz meglepetés... Arra jártamban boldogan kanyarodva tiszta véletlenségből benéztem balra. Hát nem ott volt egy batár nagy Toyota, aki pont azt a helyet pályázta éppen, ahova 2 mp-en belül érkezni kívántam? Dehogynem. Nagy fék, nagy kürt enyhe adrenalin-fröccs, a kocc pár centi hibával elmaradt. Gondoltam egy kereket és utánnasiettem, bár nem szokásom, de a feszültség olyan dolgokra is készteti az embert, amit máskor nem biztos, hogy megtenne vagy nem olyan formában, ahogy azt az adott pillanatban cselekedte. Fel kellett gyorsítanom úgy hetvenre, hogy utólérhessem és mellette haladva többször megszólaltattam a kürtöt. Az idősebb női sofőr semmilyen jelét nem adta annak, hogy bármit is hallana vagy érezne abból, hogy valami nincsen rendben. A történet ennyi. A kérdés csak az, hogy ha nem vesz tudomást arról, ami körülötte zajlik, akkor hosszú életű lesz az utakon? Nem hinném. Ezzel csak az a baj, hogy valaki mást is, lehet hogy csak pillanatnyilag, tönkre fog tenni. Vagy lehet, hogy süket? Erre inkább nem is gondolok.

 

folyt.köv.